TUX!

Van-e az embernek bármi oka, hogy butácska egyhengeresekre izguljon, főleg, ha van rendes motorja?

Vicces dolog, de van - és bizony két aspektusból is.

Az egyik, hogy egy klasszikus stílusú, mégis viszonylag modern - tehát nem problémahalmaz  - egyhengeres motorocska nagyon praktikus hétköznapi jármű. Mint például ez a TU 250 itt, a képen, amit a belvárosban kattintottam le.  Az ilyen kis motorok mindig könnyen kezelhetők, rövid távra, de akár városszéli barangolásra is kényelmesek, kis fogyasztásúak, szervízigénytelenek, sosem romlanak el, és ami a legfontosabb: élvezetesek. Emellett olcsón megvehetők. (Egyetlen dologra nem jók: menőzni. Egy ilyen motort csak a hozzáértők értékelnek.)

A másik ok, hogy ezek nagyon is szeretnivaló motorok. Ha a gyakran bénácska külsőt féretesszük vagy átalakítjuk - amiről egyébként nekem meggyőződésem, hogy a gyártók direkt nem akarnak olcsó motorjaikkal konkurenciát teremteni a drágábbaknak, ezért direkt nyomizzák el a formatervet - akkor nagyon is emlékezetes motorkákat kapunk.

Az a helyzet, hogy szinte biztos vagyok benne - bár még nem mentem ilyennel - hogy egy TU 250-nel motorozni jó. Abszolúte megadja azt a gép élményt, amit az ember vár, megadja azt, hogy tényleg van egy igazi, szinte klasszikus motorod. Olyan, ahogy a motorkerékpárokat valaha képzelték és ahogy te is képzeled. Használtan, fillérekből és fillérekből fenntarthatóan.  Ráadásul univerzális: ennek nem fáj sem a város, sem az országút és a földút sem. (Az autópálya már igen, de az semmilyen motorral nem jó.)

Teljesen felesleges milliókért motort venni, felesleges aggódni a fenntarthatóságon, ha az ember egy ilyet vesz. Az büszkeség viszont így is megvan, meglehet vele a dédelgetni való tárgy. Különösebb kompromisszumok nélkül, de hát kinek hiányzik a donorkodás?

Azt hiszem, egy ilyet bevállanék én is. Főleg a 250-est, mint ezt itt  a képen, de sajnos ritka, a 125-ös a gyakoribb.  Persze csak egy teszt után, ha meggyőződtem, de 99%, hogy jó kis motor ez.