Yamaha MT-01 - műmájer?
Szobor? Műalkotás? A Végső Izommotor - vagy csak mindezek illúziója? Sokan lenézik menetteljesítményeit, de még az átlagemberek sem tudnak csak úgy elmenni mellette. Én se tudtam.
Írtam már több cikket is a Yamaha MT-01-ről, de az élmény annyira intenzív, hogy eszembe jut még mindig pár új dolog. (A cikkek a Totalbike-on vannak - 1. és 2. -, én azonban nem leszek ott többet.)
Nos, az MT-01 egy unikum. Kicsit kapcsolódik a dizájn elkurválásával kapcsolatos cikkemhez, az MT-01 ugyanis olyan motor, ahol rendesen elgurult a gyógyszer a tervezőknek. De ez ezért nem hülye játékmotor lett.
Megmondom őszintén, közelebbi megismerkedésünkkor hamar technológiai műremeknek láttam. Sőt, egy szobornak, a motorozás működő szobrának. Nagyon akartam egyet. El is mentem megnézni egy hirdetett példányt, de az azon ritka darabok közé tartozott, amit egy saját bevallása szerint ügyes, valójában gány mérnök próbált feltámasztani egy baleset után, mérsékelt sikerrel. Érezhetően nem ugyanúgy kanyarodott balra meg jobbra.
Így nem lett MT-01-em. Két nagyon jó motort kellett volna eladnom érte, de rájöttem, hogy annyit nem ér.
Aztán rájöttem arra is, hogy nekem túl mű.
Ez egy olyan motor, amit zsenális mérnökök alkottak meg az élményért. De nem csak motort alkottak, hanem illúziót. Olyan, mintha minden hangolva lenne rajta. Pont láttam a jutubon egy videót, ami arról szólt, hogy a fetöltő szerint még a kipufogó kihűlésének pattogása is meg van komponálva,
És tényleg ilyen érzés: a két hatalmas dugattyú által keltett rezgések mintha laborban lettek volna beállítva. Épp ez a bajom vele. Túl mű.
Amikor először láttam ilyen motort egyáltalán, nem tetszett és nem érdekelt. Eleve nem szeretem a felhúzott kipufogókat, az első lámpa is csúnya, valahogy nem fogott meg, talán mert nem láttam elég közelről.
Aztán évekkel később kipróbáltam és ahogy fent említettem, azonnal akartam egyet. Aztán szerencsére azóta halványult a műalkotás érzés és a birtoklási vágy. Maradt a művi érzés, hogy ez valahogy nem igazi motor, nekem valami nyersebb dolog kell, ami nem mesterséges. (Persze ezzel lehet hogy csak vigasztalom magam, amiért nem lesz ilyen motorom soha.) Igen, baromi jó az élmény, de mesterséges. Nem magától rezeg a motor, hanem mert ilyenre hangolták, nem igazi gép-élményt kapsz, hanem annak illúzióját.
Hol a határ? Mert ha ennyire élményre hangolunk, megérkezünk az V8-as hangot hangszóróból imitáló autókhoz. Lehet a jövő az lesz, hogy a simán járó elektromos motorkerékpárokba motorzásélmény-elősegítő motorblokk-rezgető elektromotort raknak?
Azt kell megérteni, hogy egy H-D Sportster magától adja a V2 érzést: mert az olyan, az igazi.
A műviség érzésében segít az extrém formaterv, de főleg néhány eleme. A hülye alakú lámpa, az egyszerű, jól olvasható, de játékautós műanyagnak tűnő műszeregység. (Feltalálták a műanyagnak tűnő fémet!) Az extremitásból egyébként még vissza is vettek, a prototípuson még oldalt, vízszintesen helyezkedett el a hátsó rugóstag, amit később az MT-03 vett át, de az égvilágon semmi, de semmi értelme nincs.
Apróság, de a magas blokk miatt a tank sem teljesen igazi tank. (A Totalbike-os cikkemben egyébként ezt benéztem, akkor tévesen azt hittem, a tank az ülés alatt van.) Ahol a tanknak kéne lennie, ott a tank keskeny felső része alatt már airbox van, a tank hátulja pedig szinte függőlegesen áll az ülés előtt, mint valami endurón, úgyhogy a tank tulajdonképpen majdnem banán alakú.
Ráadásul az első cikkem óta felment az ára. Ennek lefelé nem, csak felfelé megy. Nyilván nem véletlen.
Mindezzel vége a negatívumoknak. Az élet nagy kérdése számomra, hogy ha nem lenne egy sor négyes és egy V2-es motorom, tiszta lappal indulnék és el akarnék költeni közel 2 millió forintot, megvenném-e az MT-01-et.
Ennyiért persze ki lehet fogni hasonló évjáratú Harley Sportstert, amit a karburátoros éra vége, azaz már megbízható, de még rendesen rezeg (elképesztően jó motor, de külsőleg kicsit jelentéktelen), sőt H-D XR 1200-est is, vagy ott van még a házon belüli konkurencia, az MT-01 blokkját adó Road Star Warrior - amely a műviség hasonló problémáitól szenved. (Azt a homoszexuál műszeregységet bár tudnám feledni!)
Mindenesetre nagy ez esély. Mindjárt meg is indoklom, hogy miért.
Ezért:
A reklámfilm azért elég zsír, mert a motor pontosan ilyen.
Érdemes kicsit legeltetni a szemünket: alulvezérelt, nyomorudas blokk, csak hogy klasszikus legyen - bár valószínűleg eleve szükséges volt ez a megoldás a blokk magassága miatt, így is meglehetősen "endurós" az MT-01 formája.
Ennek a motornak olyan blokkja van - nyilván ez is formatervezés eredménye - amit a motorok iránt végleteik közömbös emberek is megnéznek. Nekem a nyálelválsztásom megindul egy klasszikus japán sornégy léghűtéses hengereitől és króm leömlőitől, ami pont hidegen hagyja az átlagembert, de az MT-01 blokkja még őket sem, mert egyszerűen brutális.
Menni vele is az.
Nem, nem az ereje miatt, ugyanis nem félelmetesen erős. A 150 Nm nyomatékot nem úgy kell elképzelni, hogy kitépi a karod vagy elfüstöli a gumit. A 90 lóerőt pedig élből sokan kritizálták.
Igazából az MT-01 menetteljesítményeit sokan lefikázták már, mert nem agresszív egyáltalán. Mégis brutális.
Az erejét úgy kell elképzelni, mint egy amerikai izomautóét, egy tankét, vagy nyergesvontatóét. Szinte utána lehetne kötni egy pótkocsit.
Elképzelhetetlen alacsony fordulaton bődületes erővel, izomból húz. Az erő nem 6000-től jön meg, hanem az a fordulatszámtartomány vége.
Fölényesen viselkedik minden helyzetben, miközben olyan rezgéseket produkál, hogy sírsz a gyönyörűségtől. Gázadásnál szinte érzed, ahogy megindulnak a dugattyúk. Lehet, hogy mindez mű és nem természetes, csakis komoly hangolás eredménye, de nem ezen fogsz gondolkodni, ha egyszer alkalmad lesz kipróbálni.
A kezelhetőség a nagy tömeg ellenére kifogástalan - nem véletlen az a vicces dolog sem, hogy vannak akik ezzel pályáznak. Atomstabil a futómű, a kellő tömeg nem engedi összevissza emelkedni az elejét, szépen is fordul, vigyázni csak a motorfékkel kell.
Városban, sima kereszteződésben fel lehet borulni vele azzal, hogy lendületes beérkezés után a motorfék megfoghatja a motort kanyarodás közben, amit nem túl bonyolult módon a kuplung behúzásával ki lehet küszöbölni. Ezt az információt egyébként az első Totalbike tesztemből kihúzta az akkori főszerkesztő, mert nem sikerült neki felfogni.
Trendi fatbar kormány van a motoron, ami viszonylag egyenes testhelyzetet eredményez, de autópályán pont úgy rá tudtam hasalni, hogy a menetszél a könyökeimet támasztotta. Sokkal de sokkal barátibb gyors haladásnál a saját Yamaha XJR 1300-omnál, aminek háromajtós szekrény légellenállása van és a V2 is szórakoztatóbb. Nem sokat autópályáztam vele, de amikor meg kellett tennem 220 kilométert, meglehetősen könnyedén ment, pedig igencsak rühellem az autópályát.
Látszólag rossz helye van az utasnak a kicsi ülésen, de valójában nem így van, legalábbis a sárkányom nem panaszkodott. Egyetlen porbléma, hogy a rezgésektől gyakran homályos a tükör, ami pont senkit nem akadályoz meg, aki ilyet akar venni.
Az MT-01 szinte egy allrounder. Jó a városban, jó országúton, jó még pályán is. Emellett brutálisan néz ki, baromi jó a hangja, a rezgései, az élmény: a 2300-at forog száznál, nyomatékával és vislekedésével egészen átértelmezi a motorozás élményét. Természetesen szupersportmotoromatyiknak nem való.
És épp ez a lényeg: jó vele lassan motorozni is. Ez az, amit én keresek, nem száguldozni akarok és az árokban megdögleni, nem adrenalint keresek vagy stresszt, az van az életemben elég.
Az intenzív gépélmény, a motorozás minden öröme az MT-01-en megvan 80-90 km/órás cirkálásnál is. Igazi élménymotor - még akkor is, ha áll.
Az MT-01 kereskedelmi sikerét elsősorban az ára árnyékolta be, de egy kicsit a meg nem értett műalkotás szerepét is megkapta, miközben a pöcshosszabítóét szerencsére nem.
Véleményen szerint igazi különlegesség, nincsen hozzá fogható - és a valaha gyártott egyik legjobb motor a világon.