Harley-Davidson Sportster Iron 2020
A Sportster Iron abszolúte sikermodell.
Persze egymillió légy nem tévedhet, meg a ratyimotor XV 535-ös Virago is közkedvelt, így ez nem garancia még semmire. De aki egy kicsit is bennfentes, képben van azzal, hogy a Harley-Davidson a Sportster modellel nagyon tud valamit, mert ez nem egy menő látványmotor, se nem BMW, mégis igen népszerű. Márpedig hiába van a H-D árpaletta alsó részében, azért erősen prémium árazású motor: bőven 4 millió felett van, egymillióval drágább a róla koppintott, mellesleg szintén kiváló Yamaha XV 950-nél. (A végén majd felteheted a kérdést, hogy melyik éri meg jobban, de szerintem ha nem is mondom ki, egyértelmű lesz a válasz.)
Nekem különösen azért volt érdekes, mert 1200-as Sportsterem van és egyszerűen kíváncsi voltam, milyen a 883-as, amit mindenki annyira lenéz, pedig amikor Amerikában jártam (Los Angeles, Las Vegas), szinte csak Sportster Iron-okat láttam mindenhol - és egy szál japán motort sem.
Van egy olyan érzésem, mint amikor a Ford Mustangokról mindenki tudni véli, hogy a V6-os szar, csak a V8 a jó. A másik érdekes pszichológiai jelenség: ha a szokásos "milyen motorod van" kérdésre megemlítem, hogy (többek között) egy Sportster, rögtön visszakérdeznek: 883-as? Nem viccelek, ez kivétel nélkül minden esetben így van, mintha jobban esne a kérdezőnek, hogy "csak" 883-as. Nagyon nagy baj van az emberek önértékelésével.
A tárgyhoz visszatérve: nem árt meghatározni, mi is az a Sportster és miért olyan amilyen, hiszen nem biztos, hogy mindenkinek érthető, hogy egy viszonylag jelentéktelennek tűnő típus miért ennyire fontos.
Nyilván a Sportster vonalon belül is többféle modell van. Kétféle blokkot variálnak - a 883-as és az 1200-as Evolution blokkok - amit az eredeti 1957-es öskövületből fejlesztettek tovább 1982-ben. Azaz őskövület ez most is, kiegyenlítő tengely nélkül, gumibakokon a vázba illesztve. Rázkódna is elég rendesen, csakhogy 2007-ben injektort kapott (nekem még karbis van, nem véletlenül), amivel magasabb az alapjárat és simább a járás, meg persze a gyári kipufogó rendesen kiirtja a hangélményt.
A dizájn nagyon klasszikus és jobbára ártalmatlan. Ugyan az Iron kifejezetten a vagányabb altípusok közé tartozik - amit ez az ezüst szín pont kevésbé ad ki - de szerencsére a formatervezést elkerülte a mai agresszívdizájn-elmebaj, így se megtámadni nem akar, de egy H.R. Giger-szörnyhöz nem hasonlít (Alien), hanem jól felismerhetően Sportster. Egyszerű, letisztult motor, a felniről lehagytam volna a polírozott csicsát és kifejezetten feketét választanék.
A Sportster valaha a márka sportos vonala volt, ma már inkább roadster-nek mondanám, de ez benne is van szójátékként a nevében. Tehát ez az, ami nagyon "motor" a Harley motorok között: itt a cél nem a kényelem, nem a feltűnés, legkevésbé a túraalkalmasság, hanem a funkcionálisan jó motorozás, meg persze a hétköznapi alkalmasság. Ami autóban az élményautó, az motorban a Sportster. Méretben épp ezért nem megalomán, inkább relatíve kicsi és könnyű, legalábbis a ma már törölt Dyná-khoz és létező Softailekhez képes. (Pláne a röhejesen túlméretezett BMW motorokhoz képest.) Azért mindenki megnyugodhat: 254 kiló elég, hogy érezzünk magunk alatt valamit és ne fújjon le a szél az útról, a Sporinak határozott, érezhető tömege van motorozás közben. A csúcskategóriás látványmotor Breakout-nál vagy 29 centivel kisebb a tengelytáv, kb. 40 kilóval könnyebb és hátul nem 240-es, hanem 150-es, ma már virslinek számító gumi van.
Olyan méretei vannak, ami csak a valaha volt normális motormérethez képest számítana nagyobbfajtának. A Sportster ráadásul nem chopper, nincs meredek villaszöge, ezért a tengelytávja rövidebb még egy 600-as Honda Shadow-énál is. (Ami szintén jó kis motor, csak épp játékmotor a Sporihoz képest.)
A Spori egyéniség: nem akar villogni, nem szorul rá, hogy feltűnősködjön és semmiben nem követi a divatot.
Mindez nem jelenti azt, hogy nem néz ki jól, de kétségtelen, hogy egy Breakout, Fat Bob vagy egy Fat Boy mellett nem ezt fogják először észrevenni.
De bizonyos szempontból "motorabb" azoknál. Ugyan az injektor miatt már simán jár, mégis sokkal nyersebb azoknál. Itt szó sincs elektromos gázkarról, a futómű nem simít ki semmit, nem veszi be neked a kanyart magától, sokkal közelebb vagyunk az aszfalt valóságához. És épp ez a jó benne. Ezért veszik meg annyian és ezért a motorosok veszik, nem a műmájerek.
Ami nem jó annyira, az a lábtartó-anomália.
A Harley-Davison legendásan jó a lábtartók hülye elhelyezésében, talán hogy értékesítéskor rögtön eladhassák a lábtartó előrehozó készletet. A Sportster Custom készült - eddig, 2020-tól már nem - gyárilag előretolt lábtatóval, az összes többi modellnél meg azon a helyen van, ahol pont belerúgsz bokával amikor pl. lábbal hátrafelé araszolva beparkolsz, ráadásul álló helyzetben csak nagy terpeszben tudod letenni a lábaidat. Az Iron is ilyen: nincs rudazat, a blokkból jön ki a váltókat és ott van a lábtartó a hátsó henger vonalában, ráadásul felhajlós, többször felrúgtam menet közben, így nem volt hova letenni a lábam váltáshoz.
De nem ez a legnagyobb baj, hanem hogy mivel az ülés alacsony és a lábtartó kicsit előrébb van a szokásosnál, ezért aki hajlamos combtőben görcsölésre (igen sokan), az Iron megvásárlásakor vehet is egy bérletet a gyógytornászhoz vagy stretching-tanfolyamra. Én vagy egy évet dolgoztam az edzőteremben azon, hogy most ne görcsöljek végre a Sportsteren, így most nem volt gond az Ironnal. (A Roadsterre meg nem mertem ráülni.)
A fő kérdés az, hogy az Iron 883 köbcentije a "halovány" 53 lóerővel mire elég.
Megpróbálnám logikai-matematikai alapon megközelíteni a problémát: 883 köbcenti az gyakorlatilag 900. (Nem is értem, miért nem így hívják.)
Mióta minősül ez kis lökettérfogatnak?
1969-ban a sportmotorok előfutárának számító Honda CB 750-estől sokkot kapott a világ, de ugyanolyan utakat használunk ma is, nem történt semmi varázslatos űrtechnika fejlesztés az útviszonyokban, nem lettek pl. szélesebbek. Ugyanott kell motoroznunk, holott annak idején azt hitték, megreped az ember tüdeje a 750 köbcentis motor gyorsulásától. Márpedig a 883-as Iron pontosan azt az akkor hihetetlennek és életveszélyesnek tűnő gyorsulást tudja 100-ra: 5,7 másodpercet.
900 köbcenti közelít a literes Big Bike-ok méretéhez, vagy a 900-as szupersport motorok űrmérete, amelyek hiába tartoznak más kasztba és már teljesítménykategóriába, a fizikai modellezhetőség kedvéért jól mutatja, hogy nem 250-esről beszélünk és nem segédmotoros kerékpárról, ahogy sokan a 883-at képzelik.
Ha a 250-est hoztam fel: 20 lóerővel már teljesen jól lehet motorozni, 53 lóerő pedig mindenre elég az országúton, ez a motoroknál középkategóriás teljesítményszint abszolútban is, pláne hamár 3750-nél van 73 Nm forgatónyomatékunk. Ha totál nem mondanak ezek a számok semmit, gondolkodj úgy 250 lóerős autóban. Azért ragozom ezt ennyire, mert divat kicsinek nézni és lenézni a 883-as blokkot, márpedig ez a jelenség kicsit már elmebaj kategória és cseppet sem indokolja, hogy ez a legkisebb blokk a H-D palettájában. (A Street vonalat most ne vegyük ide.)
A gyakorlatban arra voltam kíváncsi, hogy mennyivel gyengébb az 1200-esnél és nagyjából be is igazolódott az a vicces dolog, amire gondoltam. Ugyan az összehasonlítás nem korrekt, hiszen nem tudtam rögtön egyikről a másikra ülni, ráadásul az én 1200-esem karburátoros, nem gyári (halk) kipufogós, valamint durvábban is jár, de azt mondanám: nincs valami bődületes különbség. Hiába erősebb az 1200-es (papíron kb. 15 lóerővel) és hiába nagyobb a nyomatéka (jelentősen), nem feltétlenül lehet ezt érezni normál használatban.
Alulról gyönyörűen megy a 883-as is: amíg nálam a majd 1800 köbcentis, 4 szelepes vízhűtéses hengerfejes elektronyosgázos Breakout néhol becsuklott alacsony fordulaton, a 883 sosem. Kifogástalanul viselkedett országúti normális motorozáskor. Nyélgázra is szépen gyorsul, talán nem forog el annyira és feljebb kevésbé erős, mint az 1200-es, de a normál használat 90%-ban gyakorlatilag nincs különbség. Nem hiszem, hogy a 10-15km/órával kisebb végsebesség annyira drámai probléma lenne, kigyorsítani meg előzni pedig hasonlóan lehet vele.
Úgyhogy nem nagyon kell parázni, a 883-as Spori nem Simson: nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagyon jól megy.
Ami még fontosabb, mert sokan nem értik: hiába nem ez a pózőr kategória, nem véletlenül választják a Sportstert annyian - itt nincs kiegyenlítőtengely, elektromos sallangok, led lámpa és űrtechnika.
Bármilyen hihetetlen is: a Sportster az igazi, vegytiszta Harley-Davidson. Az Iron pedig egy jó kis tökös motor valódi motorosoknak.